2009. szeptember 14., hétfő

A Gizai nagy piramis





Hogy miként épült, nem tudjuk. Herodotos úgy írja: 30 évig építette mintegy 100.000 rabszolga. Mások úgy gondolják, akkor építették a lakosok, amikor a Nílus áradása miatt lehetetlen volt a földeken dolgozni. Feltevések szerint Krisztus előtt 2589 és 2566 között épült (újabb kutatások - pl: John Anthony West; Adrian Gilbert; Rudolf Gantenbrink szerint - ennél jóval korábban, kb. Kr.e. 10400 körül), több mint 2.300.000, egyenként 2,5 tonna súlyú kőtömb felhasználásával. A munkálatok pontos időtartama nem ismert.A gízai Nagy-piramist (más néven Hufu-piramis vagy Kheopsz-piramis, ókori nevén Ahet Hufu, ,,Hufu fényhegye") az egyiptomi óbirodalmi Hufu (görögösen Kheopsz) fáraóról nevezték el. Ez a legrégebbi és egyben az egyedüli fennmaradt épület az ókori világ hét csodája közül.Hufu piramisa építésének valódi célját még szintén nem sikerült megfejteni (bár sokan gondolják úgy, hogy a Nagy Piramis a fáraó temetkezési helyéül épült, ez valójában nem bizonyított).Érdekességek a piramissal kapcsolatban- a piramis gránit tömbökből is épült, ezek megmunkálása réz szerszámokkal komoly nehézségekbe ütközik.- az egyiptomiaknak réz szerszámaik voltak, a vasat elvileg még nem ismerték.- a belső munkálatokhoz nem használhattak kormozó fényforrást (mécses, fáklya stb.), mert ezeknek nyoma maradt volna a falakon.- az építéshez használt gránittömbökből vett mintákról kiderült, hogy azok a piramisoktól 800km-es távolságban lévő egykori bányából származnak.- egy elmélet szerint (radon elmélet) az ókori egyiptomiak ismerhették a radioaktivitást és a piramis belsejét - az építés közben esetlegesen bejutott kisebb állatoktól valamint a sírrablóktól is - az ún. "alfa sugázással" védték és fertőtlenítették. A mészkő mint üledékes kőzet tartalmaz radont, amely a sziklás alappal, illetve a gránittal kölcsönhatásba lépve radon gázt hozhat létre, melyből egy rendkívül mérgező ólom izotóp - 210PB - keletkezik, melynek felezési ideje 22,3év és az emberi szervezetre is rendkívül káros. Egy kisebb adag radon sugárzás általános testi legyengüléshez, rákos daganatok kifejlődéséhez vezethet, újabb kutatások szerint az örökítő gének is sérülhetnek.- a piramisok mellett található Szfinx-en az özönvíz nyomait találták, ami arra engedte következtetni a kutatókat, hogy a három nagy piramis nem Kr.e. 2500 körül, hanem jóval korábban épült - Kr.e. 10500 körül - a Szfinx-ből alagút vezet a Hufu piramishozAz újabb kutatási eredmények szerint a három nagy piramist az Orion csillagkép középső három csillaga - építéskori - konstellációjának megfelelően építették

Piramisok





A priamisok együtt forognak az égbolttal?A gízai piramisok tájolása régóta foglalkoztatja a kutatókat. A nagy pontosságú észak-déli beállítás csillagászati ismereteket sejtet, de az ősi szövegekben nem találtak utalást arra, hogy az egyiptomiak "égi segítséget" használtak volna. Ma a Sarkcsillag majdnem 1 fokos pontossággal mutatja az északi irányt, de a piramisok építése idején nem volt feltűnő objektum a pólus környékén. Egy új elmélet szerint azonban az i. e. 2500-ban látott égbolt elemzése segíthet választ adni a kérdésre. Ráadásul, ha Kate Spence (Cambridge Egyetem, Anglia) egyiptológus hipotézise beigazolódik, akkor néhány éves pontossággal meghatározható a piramisok építésének ideje, szemben az eddigi százéves hibahatárral.Általános vélemény, hogy a piramisok észak felé való tájolása abban a hitben gyökerezett, hogy a soha le nem nyugvó csillagok a fáraó örökkévalóságát szimbolizálják. (Annak idején "elpusztíthatatlan" csillagoknak is nevezték ezeket az égitesteket, ma cirkumpolárisnak hívjuk őket.)A ma ismert Sarkcsillag azonban - mely körül látszólag az összes többi csillag egy nap alatt megfordul - nem volt mindig az égi pólus közelében, s a távolabbi jövőben sem lesz ott. Az égi pólusokat ugyanis a Föld forgástengelyének éggömbön való döféspontjai jelöli ki. A Nap és Hold zavaró hatása miatt azonban a földtengely kb.26 ezer éves periódussal búgócsigaszerű mozgást végez, precesszál. Emiatt az égi pólusok helye is változik. Jelenleg a Sarkcsillag van a legközelebb hozzá, alig háromnegyed fokos távolságra - ezért is kapta a nevét. (Összehasonlításképpen a telihold látszó átmérője fél fok.) 13 ezer év múlva a nyári éjszakai égbolt legfényesebb csillaga lesz a Sarkcsillag. Akkoriban a Dél Keresztje is látható lesz majd hazánkból.4500 évvel ezelőtt viszont nem létezett látványos sarkcsillag. Spence azonban az égbolt múltbéli látványát tanulmányozva felfedezte, hogy i. e. 2476-ban az északi égi pólus majdnem pontosan egy olyan vonalon helyezkedett el, melyet két viszonylag fényes csillag összekötésével jelölhetünk ki. Az egyik a Mizar a Nagy Göncölben, a rúd törésénél, a másik pedig a Kochab a Kis Göncölben. Ezek a csillagok az északi égi pólus két ellentétes oldalán helyezkedtek el, attól kb. 10-10 fokra. Az egyiptomiaknak nem kellett mást tenniük, mint megvárni, míg egy oszlop mögött mindkét csillag el nem tűnik az égbolt forgása következtében. Ekkor az általuk kijelölt égi vonal is függőlegesen állt, közepén az égi pólussal, vagyis ki volt jelölve az északi irány!Spence több piramis alapéleinek tájolását vizsgálta meg, és igen érdekes eredményre jutott. Az i. e. 2600 és 2300 között épült piramisok alapélei fokozatosan "elfordulnak" nyugatról keletre a pontos északi irányhoz képest. Ennek oka természetesen a precesszió. Az északi égi pólus i.e. 2476-ban volt a legközelebb a Mizar-Kochab vonalhoz, ennek megfelelően az akkoriban épült Kheopsz-piramis alapélei néznek a legpontosabban északi irányba. Előtte és utána az északi égi pólus messzebb volt a nevezetes vonaltól, így a fenti módszer rosszabb tájolási eredményekhez vezetett.A két csillag helyzete bármely időpontra megállapítható. Egy adott piramis építésének időpontja az alapélek északtól való eltérésének mértékéből - ha az esetleges mérési hibákat is figyelembe vesszük - néhány évre pontosan kiolvasható. Ezek szerint a Kheopsz-piramist i. e. 2485 és 2475 között kezdték építeni. (A Nature cikke nyomán)A Nagy Piramis már az ókorban is a világ egyik csodájának számított, és az akkoriban csodának számító építmények közül ez az egyetlen, melyet nem tépáztak meg az évezredek. Óriási kőtömbjei dacolnak az idő vasfogával. A piramis rendeltetése azonban még mind a mai napig nem nyert biztos magyarázatot. Az a feltevés, hogy a Nagy Piramis szintén királyi temetkezési hely volt, csupán analogikus következtetés, nem pedig bizonyított tény. Helyzetének, alakjának és méreteinek különlegessége, mindenekelőtt azonban a járatok és a kamrák egyedül itt látható elrendezése, máig rejtélyt jelent a világ számára. Fennköltsége szinte mágnesként vonzotta és vonzza még ma is az embereket, és megosztottságot idézett elő az emberi szellemek körében: Az egyik oldalon azok állnak, akik a száraz tényeket gyűjtögetik, melyeket azután nem tudnak értelmezni, a másik oldalon pedig azok, akik a tudás birtokában megépített "kőhegyben" még titkos, rejtett ismereteket sejtenek.Már a piramis külső formája is elgondolkodtató: egy olyan építmény áll előttünk, mely nem más, mint egy egyszerű geometriai forma. Ám micsoda forma! Itt alkalmazták először a tetraéder alakot, a szabályos négyoldalú gúla alakját, mely sajátos szimbolikus jelentéssel bír: Ez az egyetlen test, mely négyzet formából - az anyagi teremtés ősi jelképéből - emelkedik fel folyamatosan és arányosan a csúcsig, ahol "elillan" az anyag. A piramisnál még egyértelműbb, mint az eget ostromló gótikus dómoknál, hogy ez a világos egyszerű forma a testet öltött vágyódás, a Fényhez vezető út képmása.Tehát jó néhány okunk van azt feltételezni, hogy a Nagy Piramis építői már nem csupán olyan csillagászati, földrajzi és mindenekelőtt matematikai ismeretekkel rendelkeztek, melyeket csak évezredekkel később fáradságosan és apránként "fedeztek fel" újra, hanem a Teremtésről egy olyan tudás is a birtokukban volt, ami a Fénytől elfordult emberiség történelme során már elveszett. Ez az oka annak, hogy a Nagy Piramis időtálló bizonyítékát többé nem vagyunk képesek megérteni.Ézsaiás próféta ezt írja: "Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének közepén, határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban." (Ézs. 19,19-20)Ézsaiás vajon a Nagy Piramisra gondolt? E piramis az Ézsaiás-korabeli Alsó-Egyiptom - Nílus-delta által határolt - geometriai középpontján és egyúttal Felső-Egyiptom határán helyezkedik el. Ezáltal kétszeresen is "Egyiptom közepén", de kétszeresen "a határon" is áll a piramis, mivel a Gizai-fennsík alkotja egyúttal a határvonalat a termékeny Nílus-delta és a sivatag között. A Nagy Piramis lenne tehát az Úr oszlopa?

Piramisok





Sok rejtély övezi a piramisokat. Alakjukból és arányaikból egyesek arra következtetnek, hogy a falakon belül mágikus erők uralkodnak. Más elméletek szerint a piramisok azért épültek, hogy örök fiatalságot nyújtsanak építtetőiknek, az istenként tisztelt fáraóknak.Piramisokat főként Egyiptomban és Dél-Amerikában találhatunk, de zikkuratokat emeltek például az ősi Babilonban is. Ezeket az emberfeletti erőfeszítésekkel emelt (és sokak által mágikus eredetűnek titulált) építményeket többnyire temetkezési helyként használták, amelyekbe az elhunyt uralkodók holttesteit temették el.Univerzális mérési rendszerAz egyik leghíresebb piramis Kheopsz, a Gíza melletti Nagy Piramis, amely belsejében sohasem találtak múmiákat, és amely ezért különösen komoly fejtörést okozott a tudósok számára. Vajon mi lehetett a funkciója? Miért építettek ilyen hatalmas építményt, ha nem használták semmire?Egyesek szerint a piramis az egyiptomiak által kifejlesztett univerzális mérési rendszert képviseli, más elképzelés azonban azt állítja, hogy a Nagy Piramis csillagászati megfigyelőhely volt, akárcsak a Stonehenge és a többi, ember által készített óriási kőépítmény.A világ középpontjaEgy skót csillagász, Charles Piazzi Smyth könyvet írt (Örökségünk a Nagy Piramisban van címmel) Kheopszról. Ebben megpróbált magyarázatot találni a Nagy Piramis földrajzi helyzetére, és rámutatott arra, hogy a piramis az északi szélesség 30. fokán található, az Egyenlítő és az Északi sark közötti távolság egyharmadánál, és pontosan az iránytű négy pontjára tájolták be. Smyth úgy vélte, hogy a Piramis mentén áthaladó hosszúsági fok alatt nagyobb kiterjedésű szárazföldek húzódnak, mint óceánok, ezért kijelentette: a Föld valamennyi lakható szárazföldjének a középpontja a Nagy Piramis belsejében található. A csillagász véleményét más tudósok is alátámasztották, amikor számításaikkal bizonyították, hogy a Nagy Piramis nem csupán Egyiptom, hanem az egész világ középpontjában fekszik.Újra élesedő borotvapengékElődeink is észrevették, hogy a piramis belsejében kiszárad a test, a bomlási, rothadási folyamatok lelassulnak. 1930 körül Antonio Bovis, francia kutató a fáraó kamrájában elpusztult állatok tökéletesen konzerválódott maradványaira bukkant. Bovis készített egy arányosan lekicsinyített piramist, amelyben elhelyezett egy halott macskát. Az állat pár nap leforgása után tökéletesen mumifikálódott. Ebből a felfedezéséből arra következtettet, hogy az étel sem romlik meg a piramis belsejében.Karl Drbal cseh kutató is összeállított egy piramist, amelynek belsejébe egy borotvapengét helyezett el - s az pár nap leforgása után kiélesedett.1973-ban Lyall Watson is megírta a Természetfölötti című könyvében, hogy a piramisban élesített borotva pengéjét még 4 hónapig használta. Watson szerint a piramis formája hasonlít a mágnesvasérc-kristályhoz, és belsejében mágneses tér hat a pengék élére.Kísérlet a házigúlábanAki kísérletezgetni akar, a Kheopsz piramis kicsinyített mását készítse el. A 4 háromszög alapja 15,7cm, szárai pedig 14,94 cm-esek. A pontosan megszerkesztett piramist úgy kell beállítani, hogy az alapvonalak derékszögben álljanak az észak-déli mágneses irányra. A megfigyelni kívánt tárgyat (pengét, virágot, gyümölcsöt) úgy kell elhelyezni, hogy a piramis magasságát elharmadoljuk. A piramis effektus ugyanis a piramis magasságának 2/3 részénél érvényesül a leginkább. A kísérlet időtartama általában 10 nap.A piramisokat övező legendás csodák ellenére sokaknak okozott csalódást, hogy semmit nem éreztek az egyiptomi építmények misztikus hatásából. Mások azonban épp az ellenkezőjéről számoltak be.Kheopsz fáraó arcképeA gízai piramisokat őrző négyezer-hatszáz éves szfinx ma is talányos mosollyal figyeli a sivatagot. Egy neves egyiptológus új elmélettel rukkolt elő: szerinte magának Kheopsz fáraónak az arcvonásait viseli az óriás szobor. Az egyiptológusok egy évszázada azt hangoztatják, hogy Kheopsz fiáról, Kephrénről (Hafré, Kr. e. 2520-2494) mintázták a kőszobrot. Ő építette a középső gízai piramist.Vaszil Dobrev, a kairói francia archeológiai intézet kutatója azt bizonyítja, hogy a szfinx magának Kheopsz fáraónak az arcmása. Kheopsz, az Óbirodalom leghatalmasabb uralkodója azonban sosem gyönyörködhetett az óriási remekműben. Meghalt, mielőtt a szfinx felépült volna. A szobrot egy jóval jelentéktelenebb fáraó, Dzsedefré emelte. Ez utóbbi Kephrén féltestvére, maga is Kheopsz fia volt, aki atyja dicsőségére építtette a szfinxet. Vaszil Dobrev több oldalról támasztja alá új elméletét. A szfinx elhelyezkedését, hajviseletét, állának szélességét, fülformáját és fáraói állszakállát vizsgálta. Ezekből vonta le a kövekeztetést: Kheopsz képmásáról van szó.Kheopsz (Hnum-Hufu), a piramisépítőA gízai nagy piramis építtetője az egyik leghatalmasabb fáraó (Kr. e. 2551-2520. Az építkezés húsz évig tartott, 20 ezer rabszolgával. Hérodotosz szerint Kheopszot kegyetlen uralkodónak tartották. A legutóbbi ásatások szerint azonban Gízában kézművesek és munkások városának maradványait tárták fel. A korbáccsal kergetett rabszolgák közhelyes elképzelése ezzel megdőlt. A piramisépítésben egész Egyiptom részt vett, élelmet és hosszabb-rövidebb időre munkásokat küldtek az építkezésre. Kheopsz terve a központosított hatalom jelképe, amely a két birodalmat volt hivatott egyesíteni

Napbárkák





A régészek kiássák a gízai nagy piramishoz közel eltemetett, és a mai napig érintetlen ókori napbárka több száz apró darabját.A 4500 éves jármű annak a testvére lehet, amelyet a Kheopsz piramisának déli oldalán lévő gödörben Kamal el-Mallah egyiptológus tárt fel 1954-ben. A hajókat rejtő kamrákat a Nagy Piramis mellett egy homokdombot eltakarító munkás találta meg, megtéve ezzel a 20. század egyik legnagyobb régészeti felfedezését is, hiszen a legrégibb ismert ókori hajókat fedezte fel. Az i.e. 2540-ből való, és építéséhez semmilyen fém alkatrészt nem használtak, csak köteleket és faékeket. Hossza 43,4 m és 5,6 m széles, deszkái libanoni cédrusból készültek. A központi kabint kettős bőrtető fedi. Tegyen virtuális túrát a hajóban!A mostani feltárás igazi látványosság is lesz: a turisták egy, a második hajót rejtő kamrába - annak mészkő mennyezetén fúrt lyukon - bebocsátott kamera képét nézhetik meg a helyszínen, és a szakemberek munkáját is figyelemmel követhetik. A kutatást 1992 óta Josimura Szakudzsi, a japán Vaszeda Egyetem régész professzora vezeti, akinek vezetésével a 600 töredéket novembertől emelik majd ki a sírból, és megkezdik azok restaurálását is. A japán kormány egyébként 10 millió dollárral támogatja a projektet, illetve a hajók számára épülő új múzeum létesítését is.John Darnell, a Yale Egyetem egyiptológusa szerint a második hajó kisebb az előzőnél és rosszabb állapotban is van, ám kutatásával az is kiderülhet majd, hogy ezek a járművek csupán spirituális céllal készültek-e, vagy a valóságban is használták azokat a Níluson.Zahi Hawass, az Egyiptomi Régiségek Főtanácsa vezetője a kételkedők közé tartozik: szerinte ugyanis a hajóknak szimplán szimbolikus jelentősége volt, és egyáltalán nem tartja elképzelhetőnek, hogy azokon Kheopsz testét szállították volna Memphiszből a piramishoz. Szerinte a második gödörben talált napszimbólumok is arra utalnak, hogy a Kheopszot eltemetők szerint a fáraó lelke a piramisból egy nyíláson át a hajókhoz szállt, amelyeket aztán a túlvilágra jutva felváltva használt: az egyiket éjjel, a másikat pedig nappal.Egy másik királyi bárkát 2000 május-júniusában fedeztek fel a Nílus melletti ősi temetkezési hely, Abüdosz területén, ahol a legkorábbi fáraók vonultak végső nyugalomba. A királysíroknál talált napbárkákat egyrészt a fáraók temetési szertartásán használhatták, másrészt az uralkodó Ré napistennel tett túlvilági utazásaira szánták őket. Az Egyiptom egyik legrégibb és legszentebb helyeként ismert Abüdosznál több napbárkát is felfedeztek, amelyek szinte egyvonalban, egy horgonyzó flottához hasonlóan helyezkedtek el üregeikben.